Június első hetét írjuk. Hamarosan a házassági évfordulónk lesz a feleségemmel, s vajon
hogy ünnepelhetnénk meg méltóbban eme jeles napot, mint egy kiadós pergető pecával!
Már napokkal a horgászat előtt telefonon „zaklattam” Tóth Pétert, a Harsányi tó gazdáját,
hogy legyen szíves csónakot biztosítani a megbeszélt napra. Jól tűrte a telefonálásaim
sokaságát, és megígérte, hogy 100% lesz csónak az ünnepi pecához.
Feleségem ügyesen kezeli a pergető pecát, mivel Ő sem az a jellegzetes, egyhelyben
üldögélő típus. Szereti az aktív, cselekvésben gazdag ténykedést a vízparton. Szívesen tölti
szabad idejét a természetben, és a halfogás is nagy örömöt jelent számára.
Így nem is volt meglepő, hogy a házassági évfordulónkra, egy 4000-es Shimano pergető
orsót kapott tőlem, a hozzá illő fonott zsinórral együtt.
Este mindent próbálok precízen bepakolni az autóba, hogy a reggeli indulásnál már ne
legyen ilyen gondom. Akkumulátor feltöltve, elektromos motor betéve, csalik, botok, eső
elleni cucc, és még ezer apróság.
Reggel hat óra fele már szeretnék vízen lenni, az órát így fél ötre állítom csörgőre. A reggeli
ébredés nem az erős oldalam, de a meleg kávé mindig megteszi jótékony hatását.
Elsősorban csuka zsákmányra számítok, de süllő, és balin is van szép számban a tóban.
Elalvás előtt még harcsafárasztásról álmodozok nem alaptalanul, hisz harcsák is lakják a tó,
nem kevés akadókkal tarkított medrét. A sok kusza álomból az óra csörgése hoz vissza a
valóságba, ami nem is olyan édes. Fél öt, és halk csepergéssel, kopogással jelzi az idő, hogy
most az égi áldásnak van itt az ideje…
- Ilyen nincs… - zsörtölődök félhangon. Az eget kémlelem, hátha csak „futó kaland” ez az
eső. Összefüggőnek tűnik a felhőzet, és a csepergés is elég kiadósnak tűnik az ablakból.
Csalódottan fekszek vissza az ágyba, és az égieket korholom.
Fél nyolc fele a feleségem költ, hogy most akkor mi van, nem megyünk?
- Esik az eső…, szeretnél átázni?
- Nem is esik, süt a nap!
- Na persze. – de azért kikászálódok az ágyból, és csodák csodája, tényleg süt a nap!
- Akkor meg hajrá, irány Harsány!
Nyomom a gázt szegény autónak, szeretnék minél előbb csónakba szállni! Gyorsan
pakolunk a csónakba, engedélyváltás, és már tol is be a Shakespeare motor a nyílt víz
irányába.
Párom nagy, kétrészes Rapalával kezdi a víz vallatását, míg én a fenék átfésülése mellett
döntök, amire viszont a legjobbak a plasztik csalik.
Szépen kiderült az idő, és már lassan a nap elől kellesz bujkálni, ami a nyílt vízen azért nem
egyszerű.
Párom, egy alig fél órás pergetés után bevág, majd igen szépen belehajlik Shimano pálcája a
hal súlyába.
- Megvan..!- közli a rövid tényt velem. Szépen védekezik a krokodilpofájú, és egyértelmű,
hogy nem az aprajából való! Feleségem ügyesen terelgeti a csónak felé zsákmányát,
amit hamarosan grippel be is emelek a csónakba. Karcsú, de nagyon gyönyörű a csuka.
Megmérjük, a digitális mérleg 4,20kg-ot mutat.
(2-es kép)
Fotózkodás után visszaengedtük a vízbe, had riogassa tovább a „fehérnépet”…! Egyre
nehezebb elviselni a perzselő forróságot, főleg úgy, hogy nem nagyon tudok kapást kicsikarni
a csukáktól. 15cm-es fehér Manns gumimat valami megmarcangolja, de nem akad jól a
horog, így csak tétova emlék lesz a mai nap mérlegén. Lecserélem a gumit, kedvenc 5-ös
Mepps körforgómra, hátha sikerül szépíteni a kialakult helyzeten. De mire lecserélem a
csalimat a zsinóromon, feleségem ismét fáraszt! Na, ez már nem akkora, mint az előző, de
csuka! Olyan kilóforma, de már kettő nulla a párom javára. Ideje lenne nekem is kiizzadni
valamit a vízből, de most úgy tűnik, nem akarnak a halak nekem kedvezni.
Egy óra elteltével „megtörik a jég” a nagy nyári kánikulában, és valami elüti kedvenc
körforgómat. Hamar a víz tetején csapkod a feleségeméhez hasonló kiló körüli csuka ifjonc.
(4-es kép)
(5-ös kép)
Végre szépítettem…! Fut át az agyamon, de nem sokáig örülhettem, mert párom ismét
fáraszt, egy csukát! Ez is az aprajából való, de legalább van élmény, és most ez a fontos.
(6-os kép)
Lassan a délután második felébe érünk, párom rendet tart a csukák között, én meg jókat
asszisztálok a fogásaihoz. A gáthoz közeli, mélyebb vízen próbálok kapásra szert tenni
körforgó villantómmal. Leengedem fenékig a csalit, majd onnan indítom el a körforgót.
Rögtön termetes ütést kapok, majd elszalad a halam vagy három-négy méterre.
-Hááát ez nem csuka! - jegyzem meg röviden.
Nem is, egy erős kettes balin hasítja a vizet előttem! Élmény a fárasztása, teljesen feltölt a
pár perces küzdelem! Gyorsan fotózzuk, és már megy is vissza az éltető elemébe…
(7-es kép)
Párom is szeretné kipróbálni a csoda körforgót, így Ő is átvált egy neon zöld színű Blue Fox-
ra. Már iszonyatos a meleg, a hegyoldal némi árnyékot vet az erdős oldal előtt elterülő vízre.
Megegyezünk feleségemmel, hogy megérdemlünk egy kis hűsölést, és lassan az árnyékos
oldal fele csorgunk, közben szigorúan szűrjük a vizet. Páromnak karikába a botja, és csak
annyit tud mondani, hogy: - ez nagy!!! Fordul a víztetőn hala, és valóban sokkal nagyobbnak
tűnik a 4,20-as csukánál. Első látásra majdnem méteresre saccolom a krokodilust!
Szerencsére szájszélbe akadt a hármas horog, mivel nem szoktunk drótelőkézni. Így jelentős
szerepe van a csali elhelyezkedésének. Termetes örvényeket kavar a csónak mellett ez a
csodaszép ragadozó! Grippel gond nélkül sikerült beemelni a csónakba. Kíváncsi vagyok hány
kilós lehet, nem hétköznapi méretű csuka, az biztos! Kikötünk, és mérlegelünk! 7,30-nál áll
meg a mérleg! Gyönyörű…!
(8-as kép)
(9-es kép)
Természetesen ez a szép példány is visszanyerte szabadságát.
(10-es kép)
Pusztít a meleg, a fotózás után a legrövidebb úton megyünk az erdős oldal nyújtotta
hűvösbe. Teljesen megkönnyebbülés, ha nem égeti a nap az embert. Nem is kötünk ki, csak
a parthoz közel csordogálunk, mikor merre terel minket az enyhe szellő. A körforgóra nincs
jelentkező, így nagy kényelmesen válogatok a csali arzenál között.
Talán megérzésből, talán csak véletlenül, de ismét bizalmat szavazok a 15 cm-es Menns
guminak enyhén zöldes-sárgás színben. Kicsit elfáradtam, meg is szomjaztam, bőszen
nyitogatom az ásványvizes flakon nyakát. Párom tekintetében is már látom a fáradtság első
jeleit. Jó a hűvösben egy kicsit lustálkodni, a csónakot igazgatom, próbálom az elektromos
motorral korrigálni a szellő óvatos fordításait. Közben automatikusan a vizet kémlelem, még
apám szavai csengenek vissza, mikor okítani próbált siheder koromban.
- Fiam, a szemed mindig legyen a pályán…!
Most is a vizet figyelem, hátha ad valami jelet…! A csónaktól a nyílt víz fele olyan 15-20
méterre hosszanti buboréksor jön föl bő araszos szélességben, és több mint egy méter
hosszan! Rögtön mutatom is feleségemnek a harcsára utaló jelet. Túldobok a pörsenés
helyén, és izgalmamban egy kicsit oldalra is elmegy a csalim. Próbálom a bot ellenkező
irányba tartásával kompenzálni a nem ép jól sikerült dobást. De nem bánnám, ha megrágná
a gumit ez a harcsa..! - töprengek magamba, mikor kapás gyanánt a vízbe csapódik a botom,
és élesen felsivít a Penn orsóm! Rögvest ellop tőlem vagy tíz méter zsinórt halam, mire
sikerül megállást parancsolni. De inkább csak a csónak jött mozgásba, ezért éreztem úgy,
hogy csendesül a kirohanása. Lassan fölé érek, de nem tudom felhúzni, hogy láthassam.
Bizony húzott minket, mert mire feleszmélek, már a tó közepén aszalódunk a napon ismét.
Inkább irányt vált, és a part fele próbál menekülési útvonalat keresni. Feljön a víz tetejére,
megmutatja magát, bőven méter fölött van! A part közelében már elkészül az erejével, nem
igazán tudja tartani a mélységet, a csónak körül tekereg, szólok is a feleségemnek, hogy
billentse ki a motort a vízből, nehogy összeszedje a zsinórral a csigát. Harcsám igen jókat
rúg a zsinórra, majd ki esik a bot a kezemből, fantasztikus érzés! Néhány „buksi simi” után
engedi, hogy megfogjam, és beemeljem a csónakba.
(11-es kép)
Megmértük 150cm hosszú, ép ilyen magas a párom…!
(12-es kép)
(13-as kép)
Fotózás után elég nehezen talált magára halam, meg kellett csónakáztatni egy kicsit, mire
elúszott.
(14-es kép)
Mikor felocsúdott a harcsa, úgy döntöttünk, hogy mára elég ennyi élmény, befejeztük
az aznapi pergetést. Mind a ketten már fáradtak, és elcsigázottak voltunk. Ritkán van
az embernek házassági évfordulója, és ritkán van ilyen eredményes horgászata, és még
ritkábban van együtt a kettő!
Írta: Mádli Bálint
Fotók:Mádli Bálint és Mádliné Mihalcsik Éva
