Csütörtök
2017-11-23
20.22
Belépés
A fejezet kategóriái
Cikkeim [4]
Ti írtátok [6]
Fórumosok írásai, történetei.
Keresés
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 138
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Silurus Glanis Hungarian Team

    Cikkek katalógusa

    Főoldal » Cikkek » Írások történetek » Ti írtátok

    Egy éjszaka a sok közül...-Tiszaroff Rapala Kupa
    Egy éjszaka a sok közül.

    Szia, leugrunk egyet harcsázni?! Valahogy így kezdődött akkor is. Szokásos kezdete egy újabb bevetésnek. Jó barátom válasza felől semmi kétségem: Persze, menjünk hangzik a válasz, elégedetten nyugtázom. Nem nagyon teketóriáztunk akkoriban sokat ha ilyesmiről volt szó, hiszen evett a harcsa, igaz lakhelyünktől csaknem 180 km-re, de ez sem zavart minket. Szóljunk Tominak is, hátha jönne vetettem föl az újabb hirtelen ötletet, és már tudtam: benne lesz! Benne is volt. Megszállottja ő is a nagybajuszúak felszíni becserkészésének. Hogy ne vágjak mindjárt a dolgok közepébe: ha tehetjük így hárman indulunk neki egy-egy akciónak már egy ideje. Félszavakból is értjük egymást, nincs kertelés, nincsenek tiszteletkörök. Ha valaki önálló portyára indulna nincs sértődés, ez természetes, hisz ez is kell időnként, sőt nagyon is fontos. Képességeit fejleszteni, a vízzel a lehető legnagyobb összhangba kerülni, és határokat átlépni leginkább akkor tudja az ember ha maga van kint. Tulajdonképpen így a fővárosból négyen vagyunk jóbarátok, negyedik társunk nemrég kötelezte el magát a pergetés oltárán, és sajnos igen kevés szabadidővel rendelkezik, de hozzáállása e művészethez figyelemre méltat! A pergetés iránti fanatizmus, ami összehozott így minket. Ez lenne hát az előzmény.

    Kivételesen pontos vagyok. Nem kell sok műcsali, legkarcosabb felszínieink mellényzsebben várják a bevetést, hisz nem először fogunk visszatérni ugyanoda. Ennek oka van. Nyomós érvekkel. Általában csúszok kb. fél órát a pakolászás, vagy 1 órát a rakparti forgalom miatt. Otthonról átugrok cimborámhoz, ha pedig hárman megyünk Tomival a fővároson kívül egyesítjük útjainkat (ő a tél első napjáig önkéntes száműzetését tölti vízparti kunyhójában) és irány a víz a hűséges Opelben. Ez is rutin már, mégis minden alkalommal úgy várom mint a hívők messiásuk eljövetelét. Legalábbis így tudom elképzelni azt a várakozást, habár bevallom nem sokat tűnődtem még rajta.

    Júliust írunk. Aszályos nyarunk van, amit nem is bánunk, szeretett rakoncátlan kis folyónk így kiszámíthatóbb arcát mutatja. Alig várjuk hogy újra lássuk. A haver nyomja is neki rendesen. Most minden a helyén lesz! Valahogy így érzek minden alkalommal amikor összetolom 1 éve hozzám nőtt kettőhetvenesem (eddig Ő passzol kezemhez leginkább) Bizakodunk, de csak legbelül. Arcunk ekkorra rezzenéstelen és tekintetünket talán komornak is hihetné egy hitetlen. Tudjuk a dolgunk mindenki elfoglalja „saját” helyét. Ezeket mindenki maga választotta még első alkalommal, úgy érzésre. Valahogy kialakult.

    Sejtelmes, piros fények pásztázzák a talajt. Eleinte egyik, majd később másik társam tűnik el a növényzetben. Én megyek legtávolabb kiindulópontunktól. Még agyalva lépkedek. Gondolataim a múlt és a jövő síkjai közt csapongnak, de csak az első, vagy első néhány dobásig, aztán megszűnnek. Egyik pillanatról a másikra. Ahogy lépteim óvatos, mégis fülsértő zaja, amit magam után hagyok az erdőben. Megismerem a kis nyiladékot fény nélkül is. „A Józan Ész” birtokában álló embertársaink elmebetegnek tartanak, hogy még csak meg sem fordul fejünkben a félelem egyedül egy sötét erdőben. Én meg nem értem, miért is kéne? Jólehet, tudni vélem ők miért tennék ezt mégis.

    A lehető legóvatosabban ereszkedek le a sáros parton. Megszokott útvonalamon haladok, már a víz mellett. Közben hallgatózom. Várom azokat a vérfagyasztó pukkanásokat. Vadászniuk kell. Még ha mára kevesen is maradtak. De most ide hívta őket valami belső hang. Rágcsálókra leselkednek, s nem is csak a csúcsragadozó csemegézik az első osztályú ínyencségből. A telhetetlen balinok, sőt vaskos hátú jász matuzsálemek is tizedelik a pocoknépet. Örömteli meglepetés közűlük is elkapni egy-egy harcost, de ilyenkor egyetlen élőlényre összpontosítunk. Csak a szürkék érdekelnek. Mint a sólyom, amelyik vadászik. Hiába veszi körül a madarak sokasága, mikor lecsap csak az az egyetlen érdekli, amelyiket kiszemelte. A többi hidegen hagyja. Csak a harcsa létezik most. Pedig legvágyottabb ellenfeleim az üveges szemű könyörtelen sárkányok. A tarajos hátú Süllők. Nem tudok szabadulni vonzásuktól, mióta csak műcsalit húzgálok.

    Elfoglalom a legjobbnak vélt pozíciót és kiválasztom a kedvenc csalim: egy 9centis felszíni Rapalát. Mostanra kicsit kezd a látásom a sötéthez igazodni. Kinyílik előttem A Víz és megjelenik sejtelmesen a túlparti kis lapály. Hirtelen elmémbe hasít egy komoly elveszített küzdelem fájdalmas pár perce. Az öreg bajuszoshoz még nem álltam készen. Pont ott kapta el a fahalat szemben, és miután föleszmélt nagyon helyben hagyott. Szerencsére narancssárga kedvencemet meghagyta nekem barázdás hegekkel az oldalán, mint ahogy erejét is mélyen bennem. Találkozásunk megerősített.

    Aggasztóan furcsa a víztükör. Valamit hord a hátán a Folyó. És magasabb is mint legutóbb volt. Pukkanások sincsenek, helyette szokatlanul hangos morajlás hallatszik. Összeáll a kép. Valószínűleg elengedték a zsilipet fönt. Hogy ez mit fog jelenteni még bizonytalan, ám csakhamar kiderül. Nem tudom járatni a csalit két métert lassan elnehezedik. Összeszed egy csokorra való vízinövényt. Na ez jó kezdet, bosszankodom miközben tisztogatom a horgot. Még kagylóbél is került rá. Ez aztán a kellemetlen meglepetés így sötétben. Nem várt akadályok, de hát mit tudok tenni, így horgászom tovább. Az innenső part előtt most jobban nyom a víz, mint szokott. És amennyire ki tudom venni uszadéktól mentes sáv van. Soha nem innét jöttek, tanakodom, mire egy halkabb rablás oszlatja kételyeim. Kisebb süllőt sejtek. Kidobom a csalit a hordalékok széléhez, onnét úsztatom a part alatti rablás felé. Ha rádobnék közvetlenül kicsi az esély hogy megfogná. Elsőre kapásom van, de nem akad. Aztán még vagy kétféle imitációt meghúzgálok neki, de valószínűleg gyanút fogott és továbbállt. Nem bíztat sok jóval a pálya. Egyszerűen képtelenség bármit is ott húzni ahol sejtem őket, ahonnét jönni szoktak. Bár ragaszkodom a helyhez, kénytelen vagyok másik leállót keresni. Amint ezen tanakodom pittyen egyet a telefonom Bendegúz hív. Ők is szenvednek de találtak egy helyet ahol egész széles a part előtti sáv, itt volt egy kapása. Meg is lett. 5ös forma harcsa. A kagylóbelek ott is úsznak. Ennek számlájára írjuk a kapástalanságot. A megfogott 5ös is kagylót öklendezett ki a parton. Ha valami potenciális táplálék nagy számban van jelen a területen ráállnak, még ha eredetileg nem is ezért jöttek. Miért is cserkésznék a fürge apróhalat mikor esetlen rágcsálók potyognak a vízbe, de miért kéne akár ezekre is feljönniük a veszélyes felszíni zónába, ha degeszre tömhetik magukat a vízközt hordalék módjára sodródó tápanyag dús döglött kagylóbelekkel?!

    Nem szeretek oda férkőzni ahol más fog, inkább maradok eredeti helyemnél, vagy újat keresek, de most nincs sok választásom. Úgy tervezem megnézem barátaimat és még följebb megyek helyet keresni. Van még egy-kettő a tarsolyban, hosszú a rendelkezésünkre álló partszakasz. Telefonom újból szól. Tamás halat fáraszt. Szép lesz…ha kijön. Na ez már cselekvésre késztet. Elindulok, megnézem a csatát. Mire odaérek még a Harcsa az úr. Mindannyian tízes fölé saccoljuk. De csak rövid ideig, további hét-nyolc perc elteltével már inkább 15-20közé. Nem sokkal Bendegúz harcsája után vágott rá ugyanolyan kis csörgős wobblerre. Tomi remekül fáraszt. Nagyon higgadt, ennek eredménye képpen már előttünk forog a hal, elég lomha harcos, de tömegéből nagy erőket tud mozgósítani. Akár meg is izzaszthatná Tamást. Kezében finom pergető szerszám van és a fonott szál ami egyre szívja ki az öreg szürke erejét mindössze 0,16os. A hal fáradtságát egyre kisebb körben forgolódása jelzi. Bendegúz fölajánlja segítségét, amit Tamás most elfogad (többnyire magunknak szeretjük elintézni az ilyen ügyeket) csúszós a part, még fürdéshez is vezethetne az önfejűség.

    Nem teljesen fáradt még a hal, bár a fejére mért koppintást tűri, egyszer kicsavarja magát Bendegúz kezéből és visszatolat, mintegy alibiből, csak azért, hogy tengelye körül megfordulva újra a parthoz csússzon, immár egy biztos álkapocs fogás előfeltételeként.

    Tomi nem jut szóhoz. A harcsa biztos van 20kiló. Fogott ő már hasonló méretűből korábban. Mindannyian őszintén örülünk. A pici csali egészen a gerebenfogazat mögött akadt meg, biztosan tartva a szép állatot, aki mire fölfogja a történteket, már csúszik is vissza a vízbe. Tamás ekkor a legboldogabb. Ismerjük az érzést mi is, nem kell magyarázni. Cigiszünetet rendelünk el, közben halkan megbeszéljük a történteket. Több harcsára már nem számítanak a fiúk, de én igen, hisz nem fogtam ma még semmit. Tamás a maradás mellett dönt, nekem viszont egy föntebbi hely meglátogatása körvonalazódik. Bendegúz szintén e mellett van. El is indulunk. 

    harcsaharcsa
     


    Barátom nagyon ismeri kedvenc folyószakaszát. Harcsára Ő itt biztosra megy. Ritka az az éjjel mikor nem fog. Akkor tényleg nagyon gyengén esznek. Egyik legfontosabb kőbevésett szabály a parton honoló csend megőrzése. Ha nagyobbat dobban egy láb, eltörik egy faág neadj isten megzörren a kövezés már nem kell kapással számolni. Mindannyian azt a nézetet valljuk, hogy aki nem fog harcsát műcsalival, ezen a ponton hibázza el az egészet.

    Megközelítjük az újabb beállókat. A szokásos felszíni Rapalával kezdek. Igen rajta vagyok, de mindössze egy szürke gém méltatja lesajnáló kurjantással tevékenységemet. Szeretnék fogni. Ha nem jön össze azt is elfogadom, de ez a lehetőség valamiért eszembe sem jut. Babonásan kérlelem a Folyót, ahogy a Dunát szoktam, ajándékozzon meg. Pedig ma igazi művészet harcsát fogni, s akinek megadatott joggal lehet is büszke erre.

    Csalit váltok. Idei kedvencem a sárga ducitestű fahal kerül a kapocsba. Benne vagyunk már jócskán az éjszaka második felében. Rablás híján a sodrás és a part menti lötyögő víz találkozásánál járatom. A víz és az eddigi tapasztalatok határozzák meg csalim mozgását. Egész közel járkál már, valahol felszín alatt, mikor utoléri a beteljesülés. Lokalizálja egy ragadozó utána lendül és megfogja. Bevágásom után az ellenfél nagyokat pumpál, egyhelyben kóvályog. Nem túl harcsás a védekezés, mégis arra gondolok, a kisebbek közül, ám hamarosan a felloccsanó vízben megjelenő fehér has elárulja a támadó kilétét. Süllőm van.

    Igyekszem minél kevesebb zajjal fárasztani a műcsalira akadt ragadozót, ám ez nem jön össze. A parthoz érve nagy ribilliót rendez, de hála az égnek a horog jól fogja. Nem kapitális, de nagyon szép állat. Három kiló is megvan. Szokásos tarkófogással nyúlok hozzá, ilyenkor szinte a kezembe simulnak, mozdulatlanná vállnak, ám nincs sok időm, csakhamar magukhoz térnek ideiglenes kábulatukból, ezért gyorsan kell cselekedni. Ahogyan társam harcsái, Ő is megy vissza lakhelyére a Folyóba, minek hálásan köszöngetem a remélt ajándékot. Most is, mint legtöbbször, kedvünkben járt. Az autónál a felszereléseket összerakva és a fotókat újra nézegetve valamiben kiváltképp egyetértünk mindahányan; jó hogy megint leugrottunk!

    Blázy Tamás


     

     

    Tiszaroff Rapala Kupa

    Idén is megrendezésre került a Rapala versenysorozat keretében a tiszaroffi kupa, amely helyt adott a februárban elmaradt Minnow Rap fordulónak is.
    A két forduló egy napon került lebonyolításra egy 2 x 3órás nappali és egy éjszakai 5órás verseny formájában.
    A 9 fordulós bajnokságban tervezetten páros, csónakos versenyek lesznek és a sorozat végén az összetett helyezés kiszámításához a legjobb 6 elért eredményt veszik számításba.
    Lehetőségük van a  csapatoknak párcserére a 9 forduló során kétszer, azzal a feltétellel, hogy a nevezett csapat egyik tagja részt vesz a versenyben.
    Forgó András és Forgó Péter invitálására kerültem a csapatba, erre a 2 versenyre.
    Előre tevezetten egy egész hetes verseny előtti pecát gondoltunk, de ez sajnos nekem nem jött össze, Andrásék viszont már előző hét vasárnap leköltöztek a Tiszára és elkezdték az „edzést” .
    Biztató fogásaik nemigen voltak, egész héten egy kis balint és egy gardát sikerült akasztani  ami a versenyre nézve nem túl bíztató, de élővízi horgászatnál ez sokszor benne van.
    A folyó gyors volt és zavaros, a kiskörei duzzasztó mókázása pedig komoly vízszintingadozást produkált.
    Ilyen körülmények között úgy gondoltam amire számítani lehet az a harcsa és ebben a szolnoki ismerősök is megerősítettek, ez így hangzott „felejts el mindent, csak harcsa”.
    Zavaros, gyors víz, nappal akkor csak valami extrém inger gazdag wobbler jöhet számításba, ami fenék közelében vezethető így a táskába is nagyrészt ezek kerültek.
    Rapala-Xcalibur ratlinok, Rebel Deepek,Barramundik és Carsonok.
    Péntek hajnali indulásom Ráckevéről néhány kitérővel késő délutáni érkezést produkált és a 170km es utazás 350km re sikerült, de lent voltam és ott volt a Tisza ami mindig valami kimondhatatlan érzést ad amit csak a Körösök tudnak felülmúlni pedig a Duna az életem.
    Lent voltak a barátok, ismerősök és a versenynél ez talán még fontosabb.
    Az este versenyzőtársunk házi barack pálinkája mellett élménybeszámolók hallgatásával, mesélésével telt, a vacsora is remek volt, Nagy Robiék keszeget a lányok tárcsán húst sütöttek.kell ennél jobb?
    Éjfél körül mindenki nyugovóra tért valaki sátorban, csónak aljában én lustaságom miatt megint a kocsit választottam.
    A nappali fordulót ami az X-Rap nevet kapta Andrással kezdtük a csorgós szakaszban, tervünk szerin Ő a partszélt vallatja balinra csukára én a mederben a fenéken próbálkozom, így tettünk két éve Vilivel is.
    A választás a Rapala Ratlinra esett 7es méretben SFC színben, a wobblert felfelé dobtam és leengedtem a fenékre, ez 1-2percet is igénybe vett a sodrás miatt.
    Nagyon jól lehetett érezni a meder egyenetlenségeit és végig pöcögtetni a medret, de kapás egyenlőre nem jött.
    András kis wobblerrel dobált amire kapása volt a héten, de most nem hozott sikert ahogy a többieknél se nagyon láttunk értékelhető fogást, egy 3kg körüli márnát fogtak szájba előttünk, de ez nem számít az eredménybe.
    Utolsó csorgásunk és a verseny végéhez közeledve a ratlin emelése közben rávágásom volt amit nem csak éreztem, de még még hallottunk is a wobbler erős csörgése miatt.
    Teljesen lázba jöttünk, hogy talán mégis lesz valami, elhagyva a kapás helyét közel 150méter csorgás után jött az újabb ütés, de ez már akadt.
    Éreztem, hogy jó hal de mint sokszor a harcsát most is a csónak közelébe tudtam minden nehézség nélkül hozni, András felhajtotta a motorokat és elindult a fárasztás.
    A 7-37gr os RST most is jól dolgozott és a  Qunatum Energy orsóm is állta a próbát ahogy 12 éve mindig.
    Az orsóról annyit, hogy eddig egyszer volt szervizelve akkor is egy zsírzást kapott és tökéletesen működik nem úgy mint vagyonokért vásárolt csúcskategóriás mostani modellek.
    A botot se harcsára tervezték, de az adatai alapján többszörös erőtartalékokkal rendelkezik és szintén nem hagyott még cserben.
    A sok közös horgászat megtette hatását és ennek nyomait is észrevenni, a parafa elöregedett az orsótartó nem szuperál a gyűrűk alatt a gyanta be van repedve így megérdemel egy átépítést kedvenc pálcám amit Stamler Árpi és Vágási Zoli fog elkövetni, bennük megbízok.
    Visszatérve a harcsához még mindig küzd de már érezni a farokcsapásait a zsinóron, próbálom felpumpálni, de nem akar jönni.
    Többszöri kirohanás után látjuk meg a halat ami a vártnál nagyobb, a csónak mellé emelem és hozzáérek a fejéhez mert így kiemelni még nem lehet.
    Fut még két kört és ott fekszik újra, szákunk nem elég a halhoz a grippet meg ekkora halnál nem szeretem.
    10kg felett ha a horog nincs útban kézzel a legegyszerűbb kivenni ez most is így történik és megvan a hal bent van a csónakban,örömünk hatalmas.
    Az izgalomnak vége, 5perc múlva a versenynek is így kimegyünk mérlegelni a partra ahol 12.20kg nak mérik, fényképezkedés után visszaengedjük a halat, lassan magához tér és egy farok csapással eltűnik a zavaros vízben.
    Egy ekkora halat mindig öröm megfogni, de egy versenyen ahol magasabb szinten pörög az ember, nem is tudom leírni milyen érzés.
    Kapjuk a híreket a fogásokról és úgy néz ki halunk szektor első, de van még egy meccs a lekötött szektorban így már erre készülünk.
    A verseny 2 részre van osztva a 38 csapatból a páratlan sorszámú versenyzők most helyet cserélnek a páros sorszámúakkal akik ezt a 3 órát lekötött csónakból dobálták végig.
    A terv ugyanaz, de ez nem jön be a Tisza túl gyors, hogy a wobblereket a fenéken tudjam vezetni így egy óra próbálgatás után elkezdek balinozni ahogy András eddig csinálta, többszöri helycsere után se tudunk halat fogni pedig elég lenne egy pár dekás balin de, nem jön.
    Vége a versenynek mi ebben a szektorban nulláztunk így a harcsánk nem biztos, hogy elég lesz a dobogós helyre és nem is lett elég, a nappali fordulót a 4. helyen sikerült zárnunk.
    Az éjszakai peca előtt ebéd a közeli vendéglőben utána pihenés beszélgetés a parton, de fejben már mindenki az estére készült ami el is jött.
    Ezt a horgászatot Péterrel kezdtük, itt nem volt szétosztva a mezőny mindenki oda ment ahova akart a kijelölt részen.
    A taktikán most se változtattunk  a csorgást választottuk, Péter balinra dobál én újra  a fenéken próbálkozok, most nem érzem annyira így sorozatban 4 Rattlint is bent hagyok, ebből kettő Andrástól kölcsönkért,bocs.
    Sötétedik így a mederben való pecát már nem erőltetem annyira váltok én is kis wobblerre és már ketten vallatjuk a partszélt.
    Kilómétereken át csorgunk, de semmi ahogy másnak se, ez abból a szempontból bíztató, hogy elég lenne egy hal és eredményt érhetnénk el.
    SFR 5-CD7-Rebel Wee R-Team Esko amivel próbálkozom, de a végén felkerül egy 5ös Rattlin a szín ebben a vízben pláne sötétben teljesen mindegy.
    A lényeg hogy csörögjön és pontosan lehessen dobni, mellettünk egy csónak halad, a kérdés egymás felé kölcsönös fogtatok e valamit, de náluk sincs semmi.
    A következő mondat ami már valószínűleg nem nekünk szól, de halljuk „a rattlint már nem eszi”.
    Végiggondolva a választást adott volt a csali, a halak kapókedve ami nulla közelében járt a vízviszonyok nem indokoltak más wobblert.
    A csörgős wobblerek akkor is eredményt hozhatnak ha nincs kapókedvében a hal és ilyenkor a rávágás is sokkal erőteljesebb.
    Harcsás ismerősök kerülik az ilyen hangos csalikat illetve némítják ha nincs más lehetőség.
    Vannak wobblerek amiknek nagyon jó mozgásuk van, de hang nem kéne hozzá ekkor kerül sor az átalakításra és ezek is csak akkor ha nagy, tényleg nagy harcsára horgásznak amivel mi itt nem számoltunk.
    Carsonok, Barramundik, Rebelek hogy csak az ismertebbeket említsem.
    A következő fél órában sikerült kicsikarni egy kapást és a balin rajta is ragadt a horgon, talán a kilót se éri el, de az öröm nem volt kisebb mint a harcsánál.
    Az első hal mindig egy lélektani dolog, utána az ember nyugodtabban dobál és bizakodik a következőben amit nem sikerült megfogni így egy hallal zártuk a versenyt.
    A mérlegelésnél  0.92 dekát mutatott a mérleg és ez nem sok jóval bíztatott eredmény eléréséhez.
    Visszamotorozásnál a kikötőbe kimentettünk egy csónakot így vontatóhajóként üzemeltünk tovább, állítólag a benzinnel volt probléma, de a szagokból ítélve más gond is volt ott.
    Eredményhirdetésre másnap délelőtt került sor, az éjszakai fordulóban balinunk a 7. helyre volt elég
    a két forduló összesítésében pedig a második helyre kerültünk.

    Jó verseny volt, jó hétvége, jó emberekkel, a „mi lett volna ha  fogunk még egy halat” az ilyenkor már nem számít.
    Örültem, hogy András és Péter rám gondolt és köszönöm nekik a pecát!

    Legközelebb a paksi versenyen fogunk találkozni, de ott mint, „ellenfelek”

    A 2007es tiszaroffi versenyről beszámoló megtalálható Vili blogján  




    Blázy Tamás
    Kategória: Ti írtátok | Hozzáadta:: öcsi74 (2011-11-28) | Szerző: Blázy Tamás
    Megtekintések száma: 1215 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0
    /1
    Összes hozzászólás: 1
    1  
    daj??? c9n azt sem tudtam, hogy ott lehet kiszfarf3ke9szletet kapni! No majd megne9zzfck. Hol van? A gezoykrsete1lyon? Tegnap az f6sszes nagyszfclő egyszerre gare1zde1lkodott az Ikee1ban, e9n meg telefonon veze9nyeltem mit vegyenek. No aze9rt ez edgy persze tfal sze9p lenne... :)Csak anyf3s nem tale1lta az aje1nde9kot e9s kiagyaltunk valami me1st helyette.Apf3s meg mage1nak vett e1gyat az egyik szobe1ba.

    Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
    [ Regisztráció | Belépés ]