Kedd
2017-09-19
18.53
Belépés
A fejezet kategóriái
Cikkeim [4]
Ti írtátok [6]
Fórumosok írásai, történetei.
Keresés
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 138
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Silurus Glanis Hungarian Team

    Cikkek katalógusa

    Főoldal » Cikkek » Írások történetek » Ti írtátok

    Harcsavadász

    Márciusi harcsa

     

     


      Március eleje hidegfronttal érkezik, el is töprengünk, van e értelme faggatni szeretett folyónkat. Jómagam a januári, és februári horgászatot kihagyom, mivel horgásztúráim elsődleges célpontjai a harcsák. Ezen időszak pedig még a legjobb indulat mellett sem lehet harcsázó időnek nevezni. Lehetne úgymond „okosságokat” találni, vermelő helyek megkeresésével, a sportszerűség határát súroló felszereléssel, és „csalival”. Ez viszont nem az én stílusom, nem mindenáron a zsákmányszerzés vezérel horgászataim során. Nem szeretem a teljesítmény centrikus, mindenáron halat, „horgászási” stílust. Persze mindenkinek mást, és mást jelent a horgászat. Mi is halat fogni megyünk, de annyi látnivalóval, érdekességgel, „csodával” szolgál a természet, csak észre kell venni! Jobb szeretem, ha a „HORGÁSZAT” egy sziget, egy csendes, nyugodt sziget, rohanó világunkban. Ahol egy kicsit magunkhoz engedhetjük a természetet, és a természet is közelebb enged magához. Lelassul az élet saját ritmusára, lassan lenyugszik a nap, és lassan eljön a hajnal, óvatosan felszárítva a reggeli harmatcseppeket… Talán ez a hosszú élet titka, ha nem az örök életé! Legalább is mikor vízen vagyok, teljesen így érzem, így hiszem!  

      Hiába a sok–sok rossz tapasztalat, az eredménytelenül végigdobált nap, hidegfrontba. Mennyi fogadkozás, hogy soha többet, mert nincs értelme, csak önámítás! Aztán kiéhezve egy kis horgászatra, máris hanyatt homlok rohanunk ki a vízhez, csak hogy kint lehessünk! Győzedelmeskedik a folyó látványa, a víz illata….! Néhány perc után, már nem is kérdéses, hogy megyünk e pergetni, egy néhány fokos lehűlés nem állhat az utunkba…!

    Jó lenne megdönteni az év első harcsája dátumot, ami most március 24.-e. Ezek a harcsák rendszerint nem rekordlistára kéredzkedő példányok, inkább csak az ember szívét, lelkét melengetik, hogy sikerült megcsípni egyet-egyet…!

    Pakolom is „rétegesen” a wobblereket, minden létező eshetőségre felkészülve! Elsősorban, ilyen körülmények közt a mélyretörő típusok azok, amelyek eredménnyel kecsegtethetnek. Biztos, ami biztos, bekerülnek azért a vízközt, illetve a víz felszínén úszókból is jó pár darab. Pálcám a jól bevált 270cm-es Shimano Beast Master 20-50g-os darabja. Orsóm, a sokat megélt 4000-es Twin Power, nem adnám semmi pénzért, mindig megbízható társam volt, s még mindig az, nem fiatal kora ellenére…!

     

    harcsa

    Csak serényen Dani barátom…

     

     Minden „hasznos” dolog bekerült a hátizsákba, irány a Sajó! Délelőtt tíz órakor találkozok Danival, már a ház előtt toporog, nagyon pecázhatna, én nem kevésbé! Horgásztársam sem volt rest pakolás terén, cuccai jó pár kilót nyomnak. Wobblerek, villantók, gumihalak garmadával, nincs az a hidegfront, ami ellensúlyozná ezeket a kincseket…! Jó hinni, hogy a felkészülés, harcba szállhat az ősi törvényekkel! Egy kész vagyon, amit így hurcolász magával az ember, ezen már eltöprengtem egy párszor, de a kísérletezés, az új lehetőségek nyújtotta izgalomnak nem lehet nemet mondani! Egy befolyó mellett állítom le az autót. Kicsit kopár, kietlen ilyenkor a táj, nem emlékeztet nyári önmagára. Horgászoknak se híre, se hamva, ez lehet előny is, meg hátrány is! Nincs konkurencia, aki „előszűrné” a vizet, ez jó! De nagy valószínűséggel nem megy a hal, mert akkor ücsörögnének egy páran a parton. Rövid terepszemle, és szerelés után már dobunk is. Nagy az önbizalom, szinte versengünk, ki tud először konszenzusra jutni a halakkal. Ezen a szakaszon mindig jól mozog a balin, a jász. Ez hajt most minket, jó lenne gyorsan fogni valamit, csak az önbizalom kedvéért. Most viszont nem igazán tobzódnak, még mozdulást sem látunk a vízen. Csali cserék, méret, és színkombinációk hada sem tud, csábulatot ébreszteni áhított ragadozóinkba. a Nyakunkba vesszük málháink, és új hely után nézünk. Jó kilométernyit ballagunk, egy lekövezett partszakasz, kavargó vize mellett döntünk. Itt is „hintünk” minden jót a vízbe, de semmi eredmény. Úgy tűnik a szabály, az szabály!

     

    harcsa

    Balint adó magas part.

     

    Hidegfrontba tessék otthon maradni, mert a halak úgysem esznek! A kövezés sem ad halat, hiába a mérhetetlen csali arzenál. Egy magas part tetején próbálok szerencsét. A nap úgy dönt, utolsó nekifutással, még kibújik a felhők közül néhány percre, még mielőtt végleg nyugovóra térne. Jól esik ez a kis ajándék a természettől! Figyelmem elkalandozik a kósza napsugarak melegében. Élvezem a tavasz első karnyújtásait, szinte már nyári hangulatom támad…!  Pálcámon húzást érzek, aminek reflexből be is vágok! Megvan! Nyugtázom elégedetten, ez nem akadó, hanem hal! Balin, és nem harcsa, ráadásul nem is az a rekordlistára kéredzkedő méret, szűk kilósra saccolom. De alaposan megdobogtatja szívem, a sok üres dobás után! Dani barátom készít néhány fotót rólam, és a nap sztárjáról, aztán vissza az éltető folyóba…! Bőszen szaglászom a kezem, végre halszagú! Akárki akár mit mond, ennél jobb illat nem létezik, legalább is nekünk, horgászok számára.  Jó lenne még fogni, de végül is tilalom van rájuk, örüljünk, hogy ennyi élmény is jutott…!

    Lassan sötétedik, tudat alatt kezd érni a gondolat, megint a hidegfront győzött! Pedig olyan nincs, hogy nem….! Jó lenne felülírni néhány örökérvényű szabályt, vagy legalább is néha részesülni a szabályt erősítő kivételben…! Érzésem szerint, a mai nap, a szabályok oldalára fog rublikát húzni, nekünk pedig marad a tanulság. Egy meleg front nagyot lendítene szándékainkon, de hál Istennek, ezt még nem irányíthatjuk…

    Ránk sötétedik lassan, végszóként esélyt szavazunk Danival, a kiindulásként szolgáló befolyó, kavargó vízének. Lepakolunk, s az esélytelenek felszabadultságával kezdjük vallatni a vizet. Bíztatjuk egymást, még előttünk az egész szezon, sok haditerv van még a tarsolyunkban! Most csak csatát nyertek a harcsák, nem pedig háborút! Csak melegedjen egy kicsit az idő….! Osztjuk az észt, szigorúan egymásnak, mikor wobblerem megbicsaklik a vízben, és „valaki” mintha belerúgna a zsinóromba! Bevágok, s tudatosul bennem, vendégem van a horgon! Az első emelés után érzem, igaz harcsa, de messze van a zsinórszaggató, horogkihajlító mérettől.

     

    harcsa

    Bárcsak nagyobb lenne…!

     

    Pofozza a zsinórom, szabadulna az ismeretlen fogságból, de esélye nem sok, a technika vívmányaival szemben. SR-7-es Rapalám biztosan tartja a kölyök harcsát. Máris előttem forgolódik, nagyon nem tetszik neki fejlámpám fénye. A gyerekméretű ragadozó, talán ha másfeles, méricskéléssel nem akarom kínozni.

    harcsa

    A márciusi „rekorder”harcsagyerek

     

    Néhány fotó után, visszanyeri szabadságát, még reméljük, hogy találkozunk vele néhány esztendő múlva. Rögvest úrrá lesz rajtunk a telhetetlenség, és máris szinte biztosak vagyunk benne, itt kell lennie valamelyik „nagyszülőnek” is! Mégis csak mozognak, táplálkoznak, még ha nem is adják hírül! Ha pedig mozognak, akkor több, és esetleg termetesebb példánynak is itt kell úszkálnia a torkolat környékén! Én bizodalmat szavazok a továbbiakra nézve, az eddig eredményt produkáló ssr-7-esnek. Dani bekeményít, és 11cm-es, sárga Menns gumihallal faggatja a továbbiakban a folyó medrét. Nagyobb csali, nagyobb hal reményében! Várakozásunk, próbálkozásunk díjazatlan marad, pedig mind a ketten karikába hajló botokat, visító orsókat láttunk, hallunk lelki szemeinkkel… Nincs érdeklődő, sem wobblerre, sem plasztik csalira. Hogy ott voltak e, vagy sem, erre nem sikerült fényt deríteni, pedig rendesen átfésültük a torkolat minden négyzetcentiméterét. Mindig szomorú a búcsú, de ennek is eljön az ideje. Ezzel a két hallal zártuk a napot, én úgy érzem, panaszra okunk nem lehet, ennél sokkal jobb körülmények között is betliztünk már nem egyszer. Még ha nem is döntöttünk meg semmilyen rekordot, pontosabban lett, mert a március 24.-e átíródik március 10.-re! Végül is, remekül szórakoztunk, és ami fontos, horgásztunk! Fogtunk egy balint, és egy harcsát, úgy érzem, egy kicsit kivételeseknek érezhettük magunkat, így hidegfront tájékán…

     

     

    Tisztelettel: Mádli Bálint     

     



     

    Tiszaörvény…

     

    harcsa

    A gyönyörűséges Tisza-tó

     

    Az értekezlet végén kezet fogok Gáborral búcsúzásként, s már gondolatban a kanyarokat számolgatom a hazavezető úton Tiszafüred, és Miskolc között. Vendéglátónk egy esetleges közös horgászat felől érdeklődik, hogy lenne e kedvem hozzá. Horgászathoz mindig, főleg úgy, hogyha még tanulhatok is közben. Megegyezünk, hogy tartjuk a kapcsolatot, és mihamarabb egyeztetünk időpontot.

    Ez a „mihamarabb” közel két hónapba telt, hol elfoglaltságaink, hol a Tisza vízállása mondatott velünk nemet. Augusztus utolsó hetére mégis sikerült összehoznunk a megbeszélt pecát. Délelőtt érkezem Tiszaörvényre szép, napos időben. Gáborral megvitatjuk a világ nagy kérdéseit, s hogy mi történt az elmúlt időben. Lassan összerendezgetjük a harci felszereléseket, és alaposan kibéleljük velük Gábor autóját, majd irány a Szabics kikötő!

    harcsa

    Útvesztő csatornák egyike

     

    Mivel még meglehetősen korán van harcsa ügyben, így egy kis balinozással múlatjuk az időt, a …… ágban. Szépen rabolnak a testes balinok, bőven van aprónép, amiből válogathatnak kedvükre. Ez viszont próbára teszi csali készletünket, mire sikerül túljárni néhány válogatós balin eszén.

    harcsa

    Tisza tavi balin…

     

    A sügérek is elemükben vannak, egymás után teszik tiszteletüket partközelben, elcsábulva egy-egy apró wobblerre. Gábor jó házigazda módjára, egyre többet kezeli az elektromos motort, mintsem kergetné a balinokat. Engedi, hogy szabadon dobáljak, próbálja a legjobb pozícióba hozni a ladikot.

    harcsa

    A házigazda…!

     

    Lassan a végére érünk a csali arzenálnak ép úgy, mint a balinozásra szánt időnek is. Kikanyarodunk az élő Tiszára, és motorozunk fölfele, a Buláti sziget irányába. Idő előtt, még világosban előbújik a hold is. Szép nagyra nőt, kerekded formája. Ez nem ép bíztató,

    harcsa

    Naplemente…

     

    Gáborral egyetértünk, hogy maradunk a holdárnyékos oldalon, majd itt próbálunk érvényt szerezni a horgászszerencsénknek. Útközben ismerősök is feltűnnek, baráti integetéssel üdvözöljük egymást. Néhány, igen sokat mondó karmozdulatból egyértelművé vált, hogy barátaink nem a mai napon fogták meg életük halát. A telihold, és a közeledő hidegfront erősen negatív hatással vannak a halakra. Menetközben felszereljük a botokat, sajnos extra erős felszerelést nem hoztam, így az akadós, nehéz terepeket kihagyjuk. Gábor nagy gondoskodással, fenőkővel még ráélez a horgokra. Irigykedve nézem, mert én is próbáltam már nem egyszer, újra lelket varázsolni a kicsorbult horoghegyekbe, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy előbb lesz belőle babkaró, mint tűhegyes horgászszerszám…

    Rablást se nagyon hallunk, némely perceiben a Tisza, igen emlékeztet a Sajó csendes, néma vonulására. Ránk sötétedik, már nem érünk fel a sziget végéig, Gábor előbb kikanyarodik a part irányába, és lassan le is állítja a motort, ne zajongjunk fölöslegesen. „Vérszagra gyűl az éji vad” mondhatnám, mikor megszűnt a menetszél, rögvest ezer szúnyog kívánt lakmározni. Bőven adagoltuk magunkra a szúnyogriasztót, bár az enyém kevésbé tűnt hatásosnak. A parttól mintegy tizenöt-húsz méterre csorgunk visszafelé, óvatosan ejtegetve a wobblereinket a part felé. Bennem még él a balinozás sűrű csali cseréje, míg Gábor kitart a jól bevált 11cm-es, kétrészes wobblernél.

    Két apró koppintást kapok, az ép fennlévő Frisky-re, de folytatás nincs. Hangosan gondolkodva kérdezem Gábort, hogy nem e akadón koppanhatott a wobblerem. Kizártnak tartja, mivel közel tízes víz van alattunk, azt valami megcsípte, jön a válasz! Ép a mondat végén csobban valami Gábor wobblere körül, de már látom, hogy rajta is veszett az elkövető, a tűhegyes hármas horgon!  Harcsakölyök próbál megszabadulni kényszerű pórázától, de esélytelen az erős felszereléssel szemben.

     

    harcsa

    A kis telhetetlen…

     

    Gábor óvatosan kiemeli, megszabadítja a wobbler horgaitól a kis oktondit, majd néhány fotó után visszakerül éltető elemébe.

    harcsa

    Vissza az éltető elembe…

     

    Nem szoktam utánozni másokat, de most én is felteszek egy kétrészest, Gábor sikerén felbuzdulva!

    Húzzuk-húzzuk, de újabb jelentkező nincs. Még kipróbálok jó néhány wobblert, de eredményt nem hoz. A szemközti fák koronái közt suhogva jelzi a hírtelen támadt szél, hogy egyre közelebb van, a már jelzett hidegfront. A Tisza hátán ér minket a hajnali egy óra, közel a Tiszafüredi hídhoz. Kikötünk, pár órás pihenőt engedélyezünk. Jól esik elnyújtózni a ladik deszkáján. Hamar álomba merülünk, bár én egy bő óra múlva felébredek, érzem, lenne helye a meleg ruhának.

    A pirkadat perceiben bízunk még, hátha tartogat néhány szép élményt. A hídpillérek között kapunk még egy-két balinérdeklődést, de most többre nem futja a folyótól. Egyre több csónak szeli a Tisza vizét, jönnek a „nemszeretem” hullámok, meg a motorzaj. Úgy döntünk Gáborral, hogy mára ennyi. Panaszra nem lehet okunk, lehetett volna ennél rosszabb is. Fogtunk balinokat, sügéreket, és egy kölyökharcsát is sikerült becsapni.

    Búcsúzóul kezet rázok Gáborral, és megegyezünk abban, hogy tartjuk a kapcsolatot, és „mielőbb” ismét pecázunk együtt.

     

    Mádli Bálint

    Kategória: Ti írtátok | Hozzáadta:: öcsi74 (2011-11-28) | Szerző: Mádli Bálint
    Megtekintések száma: 1582 | Címkék (kulcsszavak): pergetés, harcsa | Helyezés: 5.0
    /1
    Összes hozzászólás: 0
    Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
    [ Regisztráció | Belépés ]