Wobbler szabadító!
A wobbler szabadító!
Hozzávalók:
1,2-es sodrony pl. bicikliváltó vagy fék bowden, vékony cső vagy szorító a drótkötél összefogására.
7,5 cm 15-ös rézcső
1,5-es rézdrót
Ólom
Elkészítés:
A rézcsőre a végétől 20mm-re meg 60mm-re fúrunk egy 1,5-ös lyukat.
A drótköteleket a szorító csővel fogassuk, össze majd tegyük bele a kívánt mélységbe, a rézcsőbe.
A 1,5-es drótból meghajtjuk a kulcskarika spirált a másik végét 90’ fokban meghajtjuk úgy, hogy a rézcsőre fúrt lyukba bebújtatva kb. 15mm kilógjon, a spirálok ellentétesen legyenek.
A rézcső másik végére meghajtjuk a fület, amibe majd az erős kötelet kötjük.
Végül az egészet kiöntjük ólommal.
Nekem már kb 10 wobbleremet mentette már meg ez a kis szerkezet.
Lesúlyozott wobbler
Mikor használunk lesúlyozott wobblereket? Vetődik fel a kérdés rögtön az elején, és adhatjuk is meg rá azonnal a választ. Mikor a megfogni kívánt ragadozóhalunk a fenék közelében tartózkodik. Ez nálam a harcsa nappali, pergető horgászatát jelenti olyan helyeken, ahol a mélyretörő wobblereket már nem tudjuk az adott mélységbe kényszeríteni, vagy megfelelő ideig ott tartani. De a süllő horgászatában is találhatunk létjogosultságot ennek a szereléknek. Ilyen helyeken a wobblerünk elé egy megfelelő méretű előtétólmot teszünk, ami a fenékre húzza műcsalinkat. Itt felvetődik egy kérdés, miszerint mekkora, nehezéket használjunk, mert ugye könnyű azt mondani, hogy a megfelelőt…!Tényezőként kell szem előtt tartani a dobástávolságot, milyen wobblert szeretnénk a fenék közelben felkínálni, partról, vagy csónakból pergetünk, álló, vagy folyóvízen próbálkozunk, és ezen tényezők összes kombinációja adja meg a megfelelő nehezék súlyát. Egy biztos, sokméretű nehezékre lesz szükségünk, amit akár többször is cserélnünk kellesz horgászatunk közben. Ha egyszerűen felfűzzük a főzsinórunkra a kívánt méretű csúszó ólmot, és ütközőkkel fixáljuk, amit nem tartok egy stabil megoldásnak, mert gyakran lecsúszik az ólom a wobblerig. Ha pedig „extrafix” ütközőt alkalmazunk, akkor a cserénél támad nehézségünk, és sok macerával is jár. Ezért szükségünk lenne egy olyan megoldásra, hogy a különböző méretű ólmokat gyorsan tudjuk cserélni, és stabilan „kapaszkodjon” a zsinórunkon. Ezt már nálam okosabb horgászok kitalálták, mégpedig a csúszó ólmon átvezetett acélhuzallal, ami not-a-knot fülben végződik mind a két végén. Mint már említettem, ez nem az én találmányom, csupán azt próbálom bemutatni, hogy lehet egyetlen, könnyen elkészíthető szerszámmal, bármilyen méretű csúszó ólomba elkészíteni a belső huzalozást.
Szerszám, és anyagszükséglete, szinte megegyezik a not-a-knot kapocséval, csak a sablont kell egy kissé átalakítani.
A rend kedvéért, azért elmondom, hogy mire lesz szükségünk.
Szerszámok: laposfogó, kombinált fogó, csípő fogó, filctoll, tolómérő, fúrógép, és egy, a hobby méretnél nagyobb, és erősebb satura. (1-es kép)
(1-es kép.)
Anyagszükséglet:
- 1mm-es acélhuzal,
- 3db 2mm-es fúrószár,
- 1db 20x20x20-as szögvas
- 1db 20x20x50-es szögvas-
(2-es kép)
(2-es kép.)
- és természetesen a kívánt méretű csúszó ólmok, jelen esetben szivar ólmok. (3-as kép)
(3-as kép)
A 20x20-as szögvason egy darab furatot készítünk, az anyag szélétől 3 mm-re, és a belső oldalán óvatosan besüllyesztjük a furatot. A nagyobbik szögvason (20x20x 50-es), két furatot készítünk, az első furatot az anyag szélétől szintén 3 mm-re, a másodikat pedig az anyag szélétől 23mm-re, azaz a két furat távolsága egymástól 20mm. Majd ezeket a furatokat is besüllyesztjük a már említett módon (4-es kép.)
(4-es kép.)
A fúrószárakból 7-8mm-es stifteket vágunk, és a furatokba a belső oldal felől hegesztéssel rögzítjük (5-ös kép).
(5-ös kép.)
Ezzel készen is vagyunk a lakatos munkákkal, jöhet a lényeg!
A két sablont befogjuk a satuba úgy, hogy a közöttük lévő távolság, pontosan a kívánt ólmunk hossza legyen (6-os kép.)
(6-os kép.)
Majd e középső stiftre hajlítunk egy karikát a rúgóacélból. (7-es kép.)
(7-es kép.)
Ezt követően egy fület hajtunk, mint a not-a-knot kapcsokon (8-as kép.)
(8-as kép.)
A fül meghajlítása után méretre vágjuk az acélhuzal ezen végét, majd az ólmunkat felhúzzuk a huzalra.(9-es kép.)
(9-es kép.)
Utolsó munkafázis ként a 20mm –es sablonon lévő stiftre is hajlítunk egy fület, és kész! (10-es kép.)
(10-es kép.)
Még a fogók segítségével egy kis utómunkálatok szükségesek, egy síkba állítani a füleket, és hasonló apróságok, és készen is vagyunk a gyorsan cserélhető, a zsinórunkon teljesen fixen maradó súlyokkal. (11-es kép.)
(11-es kép.)
A zsinórra rögzítés:
Az ólmunk karikás vége mindig a csali irányába nézzen, hisz a karika szerepe az ólom megütköztetése. Zsinórunkat az acélhuzal mind két végén úgy rögzítjük, akár egy-egy not-a-knot kapcson. (12-13-as kép.)
(12-es kép.)
(13-as kép.)
Természetesen itt is mindent állíthatunk saját szájízünk szerint, lehet vékonyabb acélhuzalt alkalmazni. Az itt bemutatott 1mm-es huzal elsősorban a harcsa horgászatához, vastag „kopóelőkére” szerelésnél ajánlom. A stiftek távolsága is tetszőleges, vékonyabb fonott zsinórok használatánál ajánlott szűkebbre venni a távolságokat.
Tisztelettel:Mádli Bálint
Hogyan csináljunk a peca képekből kisfilmet?
