A vertikális kuttyogatás itt megnézhető!

 

Így néz ki a víz alatt!

">


A kuttyogatás:

 

 

 

"Amikor a nyári esőzések a folyókat megdagasztják, csöndes éjszakán kiszáll a halász lélekvesztőjén a folyóra, oly helyre, ahol a harcsa szeret megfeküdni; előveszi kettős horgát, melyen derék ólom-súlyok vannak ,s megbékázza, azaz eleven kecskebékát - Rana esculenta - tűz reája s lebocsátja a mélységbe; azután előveszi a kuttyogatót s a talpával sajátságosan belévág a vízbe, mire egy locscsanás és egy "kutty"-szerű hang hallható; hogy egészen szabatos hasonlattal éljünk, úgy hangzik az, mint a jól illő dugó kihúzásakor keletkező "kutty."Az egész pedig festi a békaugrás locscsanását és a béka hangját. Mind a két hang oda csalja a harcsát, mely rendesen a felszín felé tart, ott beléütődik a horog inába, melyet a béka ide-oda rángat.A harcsa bekapja a békát s természetesen rajtaveszt. Ez a kuttyogatás."

 

Herman ottó:A magyar halászat kézikönyve

Elsősorban gödrös mély vizű folyókon, vagy mély tavakon működik jól, csak csónakból használható eredményesen.Ennek ellent mond hogy nálunk nincsenek olyan mély vízek de a dolog mükődik 2,40-3m vízben.

A kuttyogatás felszerelése:

 

  Egy-két saját készítésű kézre álló "kutyifa".

Egy stabil csónak! ( ha nincs készíts egyett! itt a leírás Katt ide!!!)

A csónak ne legyen magas peremű, hogy a vizet kényelmesen üthessük.Továbbá nélkülözhetetlen egy megbízható csónakmotor.

Többféle végszerelék terjedt el. Az egyik a véghorgos, csúszó ólmos.

Felszerelése:A vízáramlásnak megfelelő ólom és véghorog. Egy hosszabb, 270 cm-es, kicsit lágyabb (300 g-os) bot.

Csali: Leggyakrabban puhatestű, ha lehet, lótetű. Általában kettőt vagy hármat fűzök az egyes horogra úgy, hogy a fej mögött, a torban indítva átfűzöm a horgot a rovar teljes testén.A horog méretét érdemes a csalihoz választani.

A bot csónak orra felé közelítő irányba legyen a vízmélység 60-70%-áig leengedve. A kapást legtöbbször a vízbelógó zsinór meredekségének megváltozása, néha a botspicc jelzi.

A szerelék egy típusa (elönye hogy a horog pár másodperc alatt cserélhető)

Az úszós szerelés:Erre a célra én egy 210 cm-es, 300-500 g-os kuttyogató botot használok.

A tojásdad alakú, átfúrt testű úszóval, ehhez mért nehéz ólmozással szerelem a kishallal csalizott, dupla horgos készséget.Vagy egyhorgos szerelés puhatestűvel.Az úszó a kuttyogató fél-egyméteres közelében sétáljon a mélység 50-70%-án. (persze az eresztékeket a helyszíni tapasztalatok szerint variálni érdemes!

És mindehhez a legjobb idő a szélcsendes közepes vízállás!

A harmadik mód a kedvencem :

A kapás és a bevágás:

Részlet Soltész Kálmán :A harcsafogás trükkjei írásából

"Úszós horgászatnál a kapás sokféleképpen jelentkezhet. Ennél a
módszernél van időnk a botot kézbe venni és a fölöslegesen belógó hurkás
damilt feltekerni. A ráfeszítést úgy végezzük, hogy a botot nyújtjuk jól előre,
ezáltal megnövekszik a bevágási hossz.
Kuttyogatáskor a kapás a harcsa méretétől, és a felkínált csali tói
függően más és más lehet. Azon kívül a vízmélység is. meghatározó lehet.
Egészen a fenék közelben vezetett csali esetén a bot végét nem húzza azonnal
lefelé a harcsa, hiszen a mederbe nem bújik bele. A kapás leggyakrabban
apró ütés, rezgés a bot végén és a függőlegesen lelógó damilunk
valamilyen irányban kifut. Nyugodtan bevághatunk, a horog a
harcsa szájában van. Lóbogárral; puha kagylóval csalizva ébernek kell
lennünk, mert egy-két ütés után - esetleg - az apróbbak lerágják a csalit a
horogról. Szerintem a legjobb kuttyogató harcsa csali a nadály. Magasan
a legjobb! Igen kemény, nem tudja a harcsa a horogról letépni, és jól
mozog. Ezáltal figyelemfelkeltő. A kígyózó, tekergő, kaszáló, örökké izgó-
mozgó nadálynak kevés harcsa tud ellenállni. Erre a csalira a kapások
intenzívek, és nem hadja ott az apraja sem.
Úszós felszerelés esetén, élőhallal csalizva kombinált horoggal a
csalihal alá lógatott plusz horoggal horgászva az úszó elmerülésekor
nyugodtan bevághatunk. Úgy vettem észre, ,hogy a nagyobb harcsák intenzívebben
kapnak. Nem gyorsabb, hanem erősebb, folyamatosabb a
húzásuk, de nem mindig akadnak meg, - a már említett - kemény szájpadlásuk
miatt. Főleg ha a kapást a botspiccen néztem. Amikor a .damilt
a kezemben fogtam, sokkal eredményesebb voltam. Szerintem ennek az a
magyarázata, hogy ilyenkor azonnal tudtam a kapásra reagálni, és mielőtt még a horgot kifújta volna, be tudtam vágni neki. Szerintem a harcsa
legszebb kapása az úszóval kombinált és élohallal csalizott, nehéz
végólmos felszerelésre történik, éjszaka. A nagytestű csalihal mozgását
nyomon követhetjük a jelzőkarika emelkedésén vagy süllyedésén, ami kapáskor
egy halk koppanással a bothoz ragad. Ha a botot rosszul tettük le,
már csúszik is a víz felé. Ezek a kapások néha olyan gyorsak, hogy mire
a bothoz nyúlunk, il harcsa már rajta is van.
Éjszaka nagytestű halakra is mohón kap a harcsa, hiszen ez az o
rablási ideje. Ilyenkor nem kell nyeletni, kapáskor nyugodtan bevághatunk!
Én úgy szoktam a botot letenni,'hogy az orsó hajtókarját lefelé fordítva
az ülésdeszka mögé akasztom. FIGYELEM! Nem az egész orsót teszem
az ülésdeszka mögé, nem a dobot kissé aládugva, mert bevágáskor
letörhet! Ebben a helyzetben a fék is megszorulhat, mivel a dob esetleg
az ülésdeszkához ér. Tehát csak a hajtókart akasztom be. Így a bot bármelyik
pillanatban felvehető. Kapáskor megvárom, amíg a harcsa
meghúzza a botot. A hajtókar fogantyúját az előttem lévő ülés mögé egy
cm-rel lógatom le. Ez az egy cm elegendő arra, hogy a bot megmozdulását
észrevegyem.
Ha partról horgászom, az orsó elé befűzök egy plusz bottartó
ágast, ez megakadályozza a bot elvitelét, és ha az orsó nekiütődik, meghallom
a fémes koppanást. Ez a módszer a kedvencem. 'Ez a legeredményesebb,
a legtöbb élvezetet nyújtó, a legváltozatosabb lehetőségeket kínáló
és a legtöbb kapást biztosító módszer. Érdemes karikát tenni a vezetőgyűrűk
közé, mégpedig azért, hogyha a harcsa felénk indul, a kapás
során ezt is rögtön észrevegyük a karika leeséséből. Ebben az esetben is
azonnal be kell vágni! Amint már említettem is, bevágáskor erősen,
gyorsan és hosszan kell a botot hátrafelé meghúzni, illetve kaszáló mozdulatot
kell tenni vele, lehetőleg függőlegesen fölfelé. Ennek a mozdulatnak
valamelyik pontján fog beleakadni a horog a harcsa szájába. Érezni
fogjuk, hogy meghajlik a bot és hogy .súly is van rajta! Ha nagy a hal,
akkor attól a ponttói ahol akadt, kis~é hátrébb, a bot a kezünkben görbén
meghajolva marad. Ez is egy érdekes és fontos pillanat, mert meghatározó
lehet az egész fárasztásnál. Többféleképpen alakulhat ez a pillanat!
Ha egy kicsit lemaradunk a kapásról, és a hal már a botot is vinné, ráadásul nagyméretű, akkor már nemigen tudunk bevágni, csak felemelni a
botot, amely vízszintesen marad a kezünkben. Ekkor azonnal erős húzást
érzünk. Próbáljuk meg a lehető leggyorsabban függőleges helyzetbe hozni a botot! Ha közelről volt a kapás, tehát nincs nagy nyúlása a damilunknak,
rögtön a fékhez nyúlunk. Ez nehéz pillanat. Gyorsan kell
cselekednünk, mert még a vastag, 0,60-o,80-as damilt is eltépheti!"

A vertikális kuttyogatás:

Ez egy régi módszer és roppant hatásos, főleg lusta kapástalan napokon!

Egy tiszai csali képe:

A módszer felszerelése:

Bot: Ugyan az mint az úszósnál.

Zsinór: Ajánlot a fonott zsinór a kis nyúlás miatt .

Csali:A képen látható vertikális kuttyogató műcsali.

A lap tetején a videón megnézhető a módszer .A csali működik önmagában is de a horogra tűzhetünk gilisztát piócát ezzel fokozhatjuk a fogósságát.

A módszer alkalmazásánál viseljünk kesztyűt!!!